Lassan egy éve. Persze adja magát a közhely: "mintha tegnap lett volna". De nem, sok idő eltelt azóta és sokminden történt a Yummberrel. Rengetegen főztek és főznek a mai napig a Yummber valódi otthonokba "ismeretlen" vendégeket közvetítő rendszerét használva, nem könnyű, de nem adják fel. Miért nem könnyű? Hát mert nem mindig megy vendég hozzájuk. Idő, amíg ezt megértik és "rászoknak". Még az éttermek is szenvednek attól a kiszámíthatatlan tényezőtől, hogy ki tudja mikor és miért jön éppen több vagy kevesebb vendég. Azért mert esik az eső? Vagy pont azért mert nem? Hideg van és ki se mozdulnak az emberek? Vagy pont azért jönnek be többen, mert nincs szabadtéri program? Esetleg nem annyira tetszik nekik a menü? Nem lehet ezeket tudni. 

Nemrég olvastam: a magyar ember nem túl befogadó. Vállalkozás legyen a talpán, amelyik kibírja, főleg ha újdonságot kínál, valami olyasmit, amit addig senki. Pontosítsunk: mindenkit érdekel, beszélnek róla, de senki nem meri kipróbálni. Na, ez persze a Yummberre szerencsére nem volt igaz, itt sikerült olyan érdeklődést felkeltenünk, ami talán túl nagy is lett, fel kellett nőni a feladathoz. 

Lássuk be, tényleg érdekes dologról van szó. Tévedtél már olyan vendégségbe, ahová egyre többen beestek, akiket sose láttál, a tűzhelyen egy nagy fazékban főtt valami étel, utána pedig szétosztották, leültetek és megettétek? És egyszerre csak azt vetted észre, hogy hihetetlen jófej emberekkel vagy körülvéve. Érzed a különbséget, hogy milyen az, amikor a szüleidhez mész ebédelni vagy a nagymamádhoz, esetleg más családtaghoz? De persze arról is beszélhetünk, hogy nálad milyen ebédelni vagy vacsorázni, amikor vendégeket vársz. Érzed az otthoni étel másságát, az igazi leves illatát, a máshogy (otthoniaknak) készült rántottcsirke, paprikáskrumpli egy otthoni asztalon teljesen máshogy mutat és más is az íze. Az éttermekben is tudnak persze szívvel-lélekkel főzni és talán sokaknak nagyobb is a bizalmuk úgy általánosságban (na nekik nem ajánljuk, hogy csak úgy benézzenek bármelyik étterem hátsó konyhájába...), garantálható, hogy a legtöbb otthonban sokkal nagyobb a higiénia, mint sok étteremben. De most nem erről akartam beszélni. 

Szeretek főzni, szeretek vendégül látni idegeneket. És az az igazság, hogy még jobban szeretek másokhoz elmenni, megnézni őket, hogyan élnek, érezni a közegüket, megismerni az embereket. Szeretek kapcsolatot teremteni, szeretek beszélgetni, de leginkább: imádom az új élményeket, az olyan helyzeteket, amely szinte biztos, hogy jó lesz, hiszen a bizalom olyan szintű legmagasabb fokát előlegezzük meg egymásnak, hogy szinte biztosan nem érhet csalódás.

Nem tagadom, nagy Uber rajongó is vagyok és, ha ritkán úgy utazom, hogy éppen nincs ismerősöm az adott országban, egyértelmű, hogy AirBnb szállást használok. Sőt, még a saját lakásomat is időnként kiadom. Talán csak az Uber sofőrködés hiányzik a repertoáromból, de az meg azért van, mert bénán vezetek, az nem az én világom.

Nem akarom elfogadni, hogy "nem befogadó a magyar ember". Meg kell könnyíteni a dolgát, meg kell értetni vele, hogy miről van szó az tény, de ha már sikerült közhellyel nyitni, zárjuk is azzal méltóképpen: "aki mer, az nyer".

Menjetek Yummberezni!
Yummber.net.
Igazi étel, igazi otthonokban. (Igazi élet.)